Audio Note Quest Silver Signature

AVtrend | 2012. Március 19. | 18:00

Az Audio Note UK céget 1994-ben alapította Peter Qvortrup. (Az Audio Note Japan céget Hiroyasu Kondo 1976-ban alapította, szerk.) Kizárólag elektroncsöves erősítőket készítenek, a cég megalapítása óta teljes rendszereket árulnak, az audiólánc minden elemét saját terveik alapján, egyedileg készítik.

Az új típusú 300 B hangzás

Audio Note Quest Silver Signature

 

A továbbiakban egy 300B triódára alapozott monoblokk párosról lesz szó, a Quest Silver Signature-t az Audio Note termékskála középső tájékára pozícionálták. A végfok neve mögötti kettős jelző egyfajta upgrade-et jelent, a kapcsoláson Peter Qvortrup hagyta ott a „névjegyét”. A Silver jelző, pedig azt jelenti, hogy az alkatrészek egy része – a kondenzátorok – ezüstből készültek, illetve az ellenállások is mind tantallumok. Az erősítő két legfontosabb eleme, a kimenő transzformátor az Audio Note egyedi tervei alapján készült, a csöveket pedig rendelésre gyártják.

 

quest.jpg

 

Az elektroncsövek, azon belül a triódák között a 300B-nek kitüntetett szerep jutott a csöves erősítésben, az egyik legismertebb és legnagyobb becsben tartott típus. Ez nem csak azért jó hír az audiofileknek, mert a folyamatos gyártás miatt könnyű beszerezni, hanem azért is, mert a felhasználói érdeklődés alapján a gyártók folyamatosan fejlesztik. Emellett a DIY, „ a csináld magad” modellezők egyik kedvence is. (Steve Rochlin, az enjoythemusic.com ismert publicistája nemrég közölt is egy cikket (http://www.enjoythemusic.com/channel/ch300b), amelyben jó néhány új generációs 300B csőről értekezik.) Az Audio Note kínálatában szintén gyakran használt a trióda, a közép és a felsőkategóriában is előszeretettel alkalmazzák. Hangkaraktere a single-ended kapcsolású erősítők legtöbb jellemzőjét lefedi: neutrális és kristálytiszta középsáv, magas szintű homogenitás, nagyon jó felbontás, ugyanakkor zenei- és lélekkel teli megszólalás, valamint alacsony torzítás jellemzi. A legtöbb 300B-ből épített erősítő ideális klasszikus zenére, lágy, kellemes és részletező hangja miatt. Ezen utóbbi paraméterekre azonban sorra cáfolnak rá a legfrissebb high-end trendek, ahol is megfelelő megépítettség mellett a 300B-k felhasználását jelentősen bővíteni lehetett, így a lassú, komótos és színezett hangú erősítőket felváltották a gyors és lendületes, kellő dinamikai tartalékokkal rendelkező elektronikák. Az Audio Note elképzelése ezen utóbbihoz áll közelebb, felfogásuk szerint a lehető legegyszerűbb kapcsolást és a legjobb minőségű alkatrészeket kell felhasználni ahhoz, hogy a lemezen található felvételeket minél hűebben lehessen otthonainkban megidézni.

Az Audio Note szintekre osztott rendszerében a Quest Silver Signature a harmadik fokozatban található, mellé „hármas szintű” előerősítőt, kábeleket, front endet és hangfalakat ajánlanak. Az erősítő potenciálját kihasználandó, érdemes a szintnek megfelelő partnereket választani. Én ettől némileg eltértem, kíváncsi voltam arra, hogy egy olcsóbb rendszerben a Quest milyen változásokat okoz, de a teszt során természetesen a nagyobbik rendszerben is meghallgattam, így megközelítően pontosan fel tudtam térképezni a végfok hangkarakterét, időt és lehetőséget biztosítva, hogy kellően mély benyomást szerezhessek erről a nem mindennapi erősítőről.

 

quest 3 2.jpg

 

 

A bemutatóhoz még annyit hozzáfűznék, hogy a meghallgatáshoz nem a számomra túlságosan steril audiofil hangzású lemezeket választottam, inkább arra törekedtem, hogy megközelítsem az átlagos felhasználót, a hazai lemezmegjelenések közül választottam néhány újat, többségükben olyat, amelyek elérnek egyfajta művészi színvonalat. Reményeim szerint a zenehallgatók többsége sem audiofil lemezeket hallgat, sokkal inkább a kedvenc zenéit, valamilyen felvételről, amihez hozzá lehet jutni. A meghallgatás során váltogattam a forrást, többnyire cd-ről, de vinylről is hallgattam a zenéket. A Budapest Music Center legfrissebb sorozata több szívességet is tesz a zenehallgatóknak. Egyrészt elképesztően olcsó (1500 Ft/db), másrészt jó pár nemzetközi jazz klasszist felvonultat, harmadrészt élő felvételtechnikával készült, azaz a műsort nem stúdióban, hanem koncerteken, természetes akusztikai környezetben rögzítették, így nem vész el a zene spontaneitása, a zenészek játékának közönség előtti emelkedettsége. A Cool Running Orchestra alkalmi felállás Bob Marley klasszikusokat játszik jazz köntösben, sajátos, egyszerre ironikus és humoros felhanggal, de mégis kellő tisztelettel a reggea királya iránt. A nagy sikerű előadás felvétele a Médiawave-en készült. A másik lemez Szabados György utolsó rögzített anyaga, Joel Landre-val közösen, duóban játszottak egy vidéki jazz fesztiválon. Mindkét felvétel jobb minőségű, mint az átlag, de nem kifejezetten audiofil.

 

quest 4 2.jpg

 

Kézjegy

Az első benyomás a nagyobbik rendszerben, amelyben az Audio Note cd 2.1x front end az M3 előfokozattal és az E típusjelű dobozokkal egészült ki, egyfajta nyugalom, ami ellepi a zenehallgató szobát. A zene természetes dinamikai kontrasztokkal szólal meg, sávhatároltságnak, visszafogottságnak, vagy bármilyen zavaró tényezőnek nyoma sincs a hangképben. A Cool Running Orchestra magával ragadó ritmusa, a zenekar sodrása tűnik fel első hallásra, s ez később alapjellemvonásként marad meg a többnapos teszt során. A zenekar Fesztivál színházban megrendezett koncertjén – amely idén a Jazzfórumot nyitotta – emlékeim szerint a teremzajok és a hangszerek mellékzörejei egészen hasonlóan szólaltak meg (a nézőtér középső tájékán ültem), mint most a nappaliban. Mindez persze önmagában nem sokat jelentene, ha a zörejek, a terem visszhangjai nem illeszkednének szervesen a zene és a felvétel egységébe. A 300B-k részletező képessége, a középsáv tisztasága itt már alapkövetelmény, és az erősítő – vagy inkább a rendszer – teljesíti is, amit az árcédulája ígér: színes és nyüzsgő hangkulisszát varázsol a szobába, bármilyen lemezt teszünk fel. A zongorabillentések gazdag felharmonikusai, vagy a nagybőgő testének zengése, a hangszerek és Szabados György játékának finomságai éppúgy átjönnek, mint a megszólaló zene érzelmi, gondolati tartalma. Az erősítő által megszólaltatott hangzás másik fontos jellemzője, hogy a zene szövetét nem bontja meg, felbontása magas fokú, még a legkomplexebb nagyzenekari felvételeken sem esik szét, megtartja a zenei összhangot, egységet. A kisebbik rendszerben különösen feltűnő, hogy a hangzás nagyon egyben van, ezzel mintegy megemeli a többi paramétert is, eltereli a figyelmet a kevésbé cizellált részletekről.

 

quest5 2.jpg


A zeneiség diadala

Ami a hosszú távú hallgatás során leginkább feltűnő, a hangzás sehol sem fényes – amire egyébként hajlamosak a 300B-ből készült erősítők – inkább száraz. Az alacsony frekvenciák kútmélységű hangjai megfogottak, nagy kivezérlésen, az attakokban sem bántóak. Az E dobozok alsó határfrekvenciája hajlamos arra, hogy ha nem kellően pontos az elektronika, akkor a basszus ráül a hangképre, és ezzel túlzottan hangsúlyossá válik, de ebben az esetben a jelenség elmarad, finom, de pontos és precíz a bőgő, nem döng a lábdob.

 

Az olcsóbb rendszer (Audio Note AZ3 hangdoboz, M1 előfok, lexus kábelek) némileg vékonyabb alsó sávokra képes, ugyanakkor nyitottabb, a hangkép arányai a középsávra és a magas frekvenciákra koncentrál. Ízlés és igény kérdése, hogy kinek melyik tetszik jobban, az viszont biztos, hogy a felbontása az AZ3-nak közel sincs akkora, mint az E doboznak. A kulcsszó a harmónia lehetne, amely mindkét rendszerben azonnal feltűnik. A kisebbik láncban a nagyok nyugalma ugyan korlátozottan jelentkezik, de ez minden bizonnyal az olcsóbb előfoknak és a hangfalnak tulajdonítható.

A teszt persze csak félig teszt, mindkét rendszer bőségesen tudja a high-end erényeket, hallgatása élmény, a felvételek a maguk teljességében mutatkoznak meg, a befogadótól egyik rendszer sem vár el előfeszítést, a zene magával ragadó, könnyű benne elmerülni. A Quest nem lekerített, a legmagasabb hangok is torzítatlanul szólalnak meg, amitől néha úgy tűnik, mintha a felvételt túlvezérelték volna. Ez a hatás, vagy inkább jellemző a kisebbik rendszeren nyomtalanul eltűnik, és ez kissé zárttá teszi a hangképet – hangsúlyozom, hogy a nagyobbikhoz képest. Az M1 előfokozat árban ugyan nem illik a Questhez, de a próba azt mutatta, hogy minden gond nélkül elboldogul vele, noha a nagyobbik előfok zeneiségével nem vetekedhet. Ha össze akarom őket hasonlítani (körtét az almával) az M1 kissé elkeni a zenei részleteket és tompább is, mint az M3, ugyanakkor a lecsengések hamarabb elhalnak, ezért gyorsabbnak, virgoncabbnak tűnik, mint az M3. A különbség a különböző zenei stílusokon hatványozottan megnövekedik, a klasszikus zenekari felvételek a kisebbik rendszeren némileg fedetten, olykor kevésbé cizelláltan szólalnak meg, a részletek és a zenei finomságok felbontása nem olyan magas fokú, mint a nagyobbik előfokozaton keresztül. Ugyanakkor a rock zene kifejezetten jól áll az M1-nek, de persze hallhatóan több van a felvételben, mint amit a rendszer rajta keresztül lesugároz. A két lánc ugyanazt a hangzásvilágot, ugyanazt az eszményt közvetíti, de a nagyobbik rendszer képes a teljes zenei spektrumot erőlködésmentesen, a felvételeket maguk természetes valójában megmutatni, míg a kisebbik rendszerben jól hallhatóan néhány paraméterben még maradnak tartalékok. Erre egyébként figyelmeztet az Audio Note is, amikor azt írja a prospektusában: „az M3 mérföldkő az előerősítők között, képes a nagyobb végfokokat is kiszolgálni.” Ebből a szempontból igazságtalan összehasonlítani a kettőt, és én éppenséggel a végfokok tudására voltam kíváncsi, de mivel minden audio lánc alapja a szinergia, fontos volt erre is kitérni.

 

quest 6 2.jpg


Színek sokasága

A Quest teljesítmény tekintetében a csöves erősítők között a középsávban helyezkedik el, a maga 18 wattjával gond nélkül hajtja a nagy érzékenységű dobozokat, az alacsonyabb hangnyomású hangfalakhoz, pedig még elegendő az alig 20 watt. Ezt azoknak írom, akik nem Audio Note komponensekhez keresnek végfokot, és ebben az ársávban gondolkoznak. A Note tulajdonosoknak mindenképpen meg kell ismerkedni a Questtel, legfőképpen azoknak, akik a Neiro vagy a Vindicator által képviselt vonalat kedvelik, azaz a részletező és finom, már-már kifinomult hangzást, és triódás végerősítőt szeretnének maguknak. Azoknak is előny, akik eddig sztereó végfokozattal éltek együtt, hiszen a Quest monoblokk páros pont azokban a paraméterekben nyújt többet, ami a tápellátásból adódóan jelentkező minőségi többletet és a zenei részletek „kibontását” jelenti. A Quest Silver Signature kicsit olyan, mint egy szimbolista festmény, vagy egy Monet kép. Ha közelebb megyünk, ugyan látjuk a pontokat és a festmény foltjait, de kellő távlatból szemlélve a hatás maradandósága marad meg bennünk, amiben a századforduló impresszionista művészei olyan nagyok voltak: az élmény által keltett átélés mélysége. A Quest képes arra, hogy a hallgatót magával ragadja a zene világába, és ott is tartsa. A hosszú távú együttélés során ezek a tulajdonságai csak finomodnak, így használata során újabb rejtett titkait fedezhetjük fel lemezeinknek.

 

 

Veres Attila

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom

 

Hirdetés

 

Szponzorált linkek

Együttműködő partnereink

fejhallgatoszerviz-banner-140-35.pnghifi_station_140x50px_logo.jpgamekka.jpgapartner.jpgatlogo.jpgaudio_note.jpgealogo-145x50.jpglauditeur.jpgneon.jpgsound_m.jpghuman.jpgepson.jpgpanashoppalvolgyisony.Jpgpixel ACnewlogo copy.jpgkontakt 2  logo.jpgAudio_reference-logo-1.jpgMuzix_145x50.jpgAVmax Logo 1_2.jpg

Bose-logo 149x50.jpg

 

Címkefelhő

Anything in here will be replaced on browsers that support the canvas element

Zenészmagazin.hu Sztereomagazin Médiatechnika fotovideo.hu Házimozi.hu 111