A Philips a 2013-as CES-en mutatta be egyedi soundbarját, amely újszerű megoldásának köszönhetően kettős üzemmódban funkcionálhat: hagyományos 2.1-es elrendezésben, vagy leválasztható, vezeték nélküli sorrund sugárzói révén 5.1-es rendszerként.
Világelső megoldás
A soundbarok evolúciója töretlenül halad előre. A kezdetekben csak analóg bemenetet tartalmazó készülékektől eljutottunk a vezeték nélküli mélynyomóval kiegészített, HDMI bemenetes, Dolby Digital és DTS dekóderekkel ellátott rendszerekig. De hiába mutatták be a marketing anyagok szép grafikájú képeken a visszavert hanghullámok által előállított surround teret, precízen pozícionált 5.1-es hangzást nem tudtak produkálni. A valós háttérsugárzók helyetti virtuális szimuláció nem adhat tökéletes élményt.
Ezt a problémát orvosolta a Philips HTL9100 rendszere, amely a világon először, leválasztható, vezeték nélküli, akkumulátoros táplálású surround sugárzókat tartalmaz. Alaphelyzetben a háttérsugárzók a központi egység két végére kapcsolódnak. Ebben az esetben 2.1-es rendszerként üzemel, és a center tölti a szatellitek akkumulátorait. A két surround ötletes módon, mágnesesen rögzül a bázis egységhez. Viszont „igazi” surround hangzásra vágyva, leválaszthatók a központról és szatellitként a hátsó pozícióba helyezhetők. Ezt érzékelve a rendszer automatikusan átvált 5.1-es üzemmódba, jóval meghaladva így a hagyományos soundbarok által nyújtott felhasználói élményt.
A HTL 9100 két szatellitje valóban teljesen szabadon helyezhető el, mert a Philips akkumulátoros tápellátást alkalmazott esetükben. A feltöltött sugárzók hozzávetőleg 10 óráig bírják, ez elég akár egy kiadós hétvégi mozizásra is.
A csatlakozók szintén jelzik, hogy napjainkra jóval meghaladtuk azt a szintet, amikor egy soundbar csak a lapos TV-k hangjának feltuningolására szolgált. A bemenetek: két HDMI, egy optikai és egy koaxiális, analógból egy RCA pár és egy 3,5 mm-es Jack. A mobileszközök számára pedig Bluetooth kapcsolat. A HDMI kimenet ARC kompatibilis, így a TV számára nem kell lefoglalni egy inputot sem az előbbiek közül. Hangzáskorrekciós lehetőségek a virtuális surroundon kívül: éjszakai üzemmód, és a kép/hang szinkron késleltetésének beállítása.
A center a bútorzatra helyezve, vagy a falra szerelve is installálható. Automatikus orientációs érzékelője felismeri a pozícióját, és ennek megfelelően állítja be a hangzásjellemzőket. Kivitele visszafogottan elegáns, teljes felületét fekete hangszóróselyem borítja, kivéve a középső, nyolc darab LED-et tartalmazó szálcsiszolt fémsávot. A LED sor kettős funkciójú, alaphelyzetben az aktív forrásbemenetet jelzi, de hangerő, vagy hangszín állítás idejére átvált kivezérlés jelzőre, és az éppen beállítandó értéket mutatja.
A teljes soundbar összesen nyolc hangszórót tartalmaz: a center csatornánként 2 db 2,5’’ (63,5 mm) méretű mélyközép sugárzót és egy 1’’-os (25,4 mm) magassugárzót. A két szatellit egység pedig fejenként 1 db 2,5’’-os szélessávú hangszórót.
A reflex kivitelű aktív szub egy padló felé sugárzó 6,5’’-os (165 mm) driver segítségével pumpálja a mélyeket. A center sokrétű megoldásaival ellentétben minimalista funkcionalizmus jellemzi, nincsenek rajta állítási lehetőségek.
A nagyjából ellipszis alakú távirányító a klasszikus hi-fi készülékeket idézi, külön magas és mély hangszínszabályzó gombjaival. De szükség is van rájuk, mert a mélynyomón nincs hangerő szabályozási lehetőség, így a távvezérlővel lehet az alsó hangtartományt állítani. Apró kezelési kényelmetlenség, hogy hangszín szabályozáskor lenémít a készülék (csak a kivezérlő LED sorra hagyatkozhatunk) és csak a gomb elengedése után hallatszik a beállítás eredménye.
Szubjektív tapasztalatok
Az egységek párosítása zökkenőmenetesen zajlott, a mélynyomót feszültség alá helyezve, rögtön megtalálta a kapcsolatot a centerrel. Zenei anyag esetén a szokásos 2.1-es üzemmódban hallgattuk, filmeknél pedig hátra helyezett surroundokkal.
CD-ről koherens hangképet kaptunk, nem ment bele a legapróbb részletekbe, de az összbenyomás kiegyenlített volt. A magas és mély frekvenciaszabályozás viszonylag keskeny határok között állítható, a hangképet nem lehet jelentősen módosítani semmilyen irányba sem, de ez nem is gond, a kiegyenlítettség mutatta, hogy gyárilag jól lőtték be az arányokat. A hangteret függőleges irányban ügyesen megemelte a saját síkjánál magasabbra. Vízszintes irányban már szűkebb volt a tér, a színpad néha szélesebbre nyílt a soundbar fizikai méreténél, de általában nem ez volt a jellemző.
Mozi üzemben meglepően határozottan jelentek meg a hátunk mögötti effektek, de gyanús, hogy egy kis jelszint emeléssel megkönnyítették a hangszórók munkáját. A dinamikusabb jeleneteknél sem fulladt ki, az alsó regiszter itt is „hézagmentesen” illeszkedett a középtartományhoz. A sötét lovag - felemelkedésben nem csak az akciójelenetek és zenei betétek, hanem a párbeszédek is jól definiáltan, plasztikusan jelentek meg.
Összegzés
A HTL9100 a címben írtak szerint már több mint egy soundbar, akinek valóban nincs más célja, mint „csak” megizmosítani a lapos TV-je hangját, annak számára még túl sokat is tud, de aki CD/DVD lejátszókkal, játékkonzollal körbeépített, könnyen kezelhető, kompakt megoldást szeretne, annak számára másodrendszernek, vagy kisebb lakásba bőségesen elegendő.
Pongrácz András
