LG 55LW650S LED-LCD TV teszt

AVtrend | 2012. Február 07. | 23:00

Napjaink televíziói többnyire LED háttérvilágítással működnek, aminek előnyeiről és hátrányairól, már többször is írtunk. Most az LG 55LW650S LED-LCD TV tesztje kapcsán mutatjuk be, mire képes ez a technológia.

 

 

A felhasználok gyakran olyan tulajdonságokat is sejtenek a LED TV elnevezés mögött amivel a készülékek nem is rendelkeznek. Ennek elég gyakran a pontatlan hirdetések az okai, lévén valószínűleg a marketinges sem ért annyira a készülékhez, mint mondjuk egy fejlesztő. A mondanivalómnak a lényege csupán annyi, hogy a manapság „LED-tévék”-nek nevezett készülékek álköntösben járnak, ugyanis ezeknél a televízióknál nem arról van szó, hogy egy teljesen új technológiát fejlesztettek ki, hanem épp csak a háttérvilágítást cserélték ki CCFL csövekről apró LED diódákra.

 

De miért is jobb számunkra a LED? Elsősorban azért, mert sokkal nagyobb a fényereje, mint a CCFL csőnek, kisebb helyen elfér, és sokkal kevesebb áramot fogyaszt. Ezen kívül fontos, hogy a LED-ek mérete miatt lehetőség van azokat az LCD panel mögött elhelyezni (nem pedig annak széleinél), így a helyi-sötétítés révén a képernyő adott részén akár ki is lehet kapcsolni a megvilágító LED-eket, ha éppen fekete színt kell megjeleníteni.

Miért jobb, ha világosabb a háttérfény? A 3D képmegjelenítésnél az aktív szemüvegek végett sokkal nagyobb fényerőre van szükség ahhoz, hogy ugyanazt a világosságot elérjük, mint 2D vetítés esetén.

Na de mi van akkor, ha nekünk nincs szükségünk nagy, sötét, folyton lemerülő, bonyolult felépítésű, és drága aktív 3D szemüvegekre? Nos, a nagy cégek közül az LG volt az első, aki megadta erre a kérdésre a választ az LG 55LW650S és a 650-es sorozat kifejlesztésével. A készülék egyike annak a sorozatnak, amik támogatják a 3D képmegjelenítést, de ahhoz már nem aktív, hanem passzív szemüveget használnak.

 

Az LG 55LW650S az új 650S sorozat zászlóshajója. A sorozat 3 méretben érhető el: 42”, 47”, és 55”. Ezen készülékek mindegyike FullHD felbontású, vagyis 1920x1080 natív pixelszámmal rendelkezik, Smart TV funkciókat találunk bennük, alkalmazzák az LG egyedi TruMotion 200Hz-es technológiáját, és beépített Szatelit-tuner csatlakozóhelyet is kínálnak a hátlapjukon. És hogy ki ne hagyjam a manapság egyik legizgalmasabb funkciót: mindhárom készülék 3D megjelenítésre képes.

 

LG 55LW650S passzív 3D megjelenítés

 

Kezdjük is a sort ezzel, vagyis a 3D-vel, amit az LG 55LW650S passzív szemüveggel alkot meg. De hogy is kell ezt elképzelni?

Az aktív szemüvegnél tudjuk, hogy milyen a játék: az egyik pillanatban megjelenik egy kép a bal szemünk számára, ekkor a jobb szemünk előtt, az aktív szemüvegben lévő LCD-lap elsötétül, vagyis csak a bal szemünkkel látjuk a neki szánt képet. Ezt pár századmásodperccel később felváltja a jobb szem számára vetített kép, mikoris a bal szemünk előtt lévő LCD-lap sötétül el. A váltakozás másodpercenként minimum 50-szer megy végbe (így jön ki az 50Hz). És mivel az agyunk „buta”, a két képet összerakja, és 3D-nek érzékeli. Ezzel csak az a baj, hogy a működése egy roppant gyors stroboszkóphoz hasonlít, amit bár nem érzékelünk, a szemünk mégis lát, és mint így, záros határidőn belül hányinger, szédülés, rosszullét fogja elkapni a kedves televíziónézőt (lehet, hogy még egy 45 perces filmet sem tud így végignézni).

Ezzel szemben a passzív 3D megjelenítéséhez nincs szükség aktív szemüvegre, ugyanis a bal- és jobb szem számára vetített kép egyszerre jelenik meg a kijelzőn, egymástól hangyányit elcsúsztatva a 3D effekt elérése végett. A passzív szemüveg miatt így nem kell drága alkatrészekbe beruháznunk (főleg, ha nagyobb családunk van), mivel ezen szemüvegek előállítása szinte filléres dolog, sőt, a hatalmas aktív szemüvegeknél sokkal elegánsabbak is.

 

Az LG 55LW650S tesztje

 

A rövid 3D előadás után nézzük akkor a medvét!

Az LG 55LW650S egy hatalmas televízió. Az 55” átlóban megegyezik 140 cm-rel, ami mondjuk szükséges is a 3D előadáshoz. A legelső feltűnő dolog az a televízió széle: a megszokott LG dizájnnal találkozhatunk. Elegáns üvegkávája van, ami a legszélén átlátszó, kicsit bentebb halovány kékes árnyalatú. Maga a kijelző kerete LED-tévéhez képest igen vastagra sikeredett, közel 5 cm széles. Lehet, hogy csak én vagyok túlontúl maximalista, de ha már az új technológiák megengedik, hogy gyárthassunk sokkal kisebb-vékonyabb-szexibb-laposabb-stb. készülékeket, akkor miért nem tesszük? Szó mi szó, ennél a televíziónál ez a vastag káva nem kifejezetten kecses.

Az LG 55LW650S-en jobb oldalt alul találjuk az érdekességeket, ugyanis ide helyezték a vezérlőgombokat. Ezek mindegyike érintővezérlős. Bekapcsolás után jobbról balra haladva szépen kigyulladnak, majd haloványan, közelről, vagyis „használati távolságon belülről” pont észrevehetően világítanak. Ezt azért emelem ki, mivel a tőlük jobbra lévő, ötletesen hatszögletűre formázott bekapcsolásjelző gomb (ami lényegében kristály alakú), olyan erős fénnyel világít, hogy egy sötétebb szobában, egy sötétebb film esetén biztosan nagyon zavaró, mivel az én szememet a világos nappaliban is bántotta.

Az LG 55LW650S talpa konzervatív, hatalmas, téglalap alakú, amihez a kijelző is egy kockához hasonlító, króm színűre fújt műanyaggal csatlakozik. Semmi extra. Vastagságra (vagyis szemből nézve mélységre) nem lehet panasza, ugyanis a talp nélkül nem éri el a 4 cm-t. Ha falra szerelésben gondolkodunk, semmi akadálya, még csak véletlenül sem fogunk nekimenni a kijelzőnek.

 

Az LG 55LW650S hátlapja letisztult, jobb oldalon, középtájon találjuk a csatlakozókat. Ezek elrendezése egészen újkeletű, amit az igazán lapos LED-LCD televíziók ihlettek. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a csatolófelületek már nem hátrafelé nyúlnak ki a készülékből, lévén nincs akkora hely az áramköri lapon, amire ráférnének a csatlakozók, hanem alulról, és oldalról tudjuk a kábeleket bedugni. Ez jó abból a szemszögből, hogyha fixen, és egyszer dugjuk be minden készülékünket, de kínkeserves, ha variálgatni szoktunk a kábelezéssel. A csatlakozók jóminőségűek, és a szűk elhelyezés ellenére a legnagyobb fejjel rendelkező HDMI kábelünk is elfért a helyén.

Az LG 55LW650S-en van hátul HDMI-ből 4 darab, D-Sub a számítógéphez (ez is érdekes, hogy a nagy HD korában egy ilyen jellegű és presztizsű készülékre egy vacak analóg csatlakozót raknak, holott a számítógépeken a HDMI mellett már nagyjarészben csak a DVI digitális csatlakozót találjuk), antenna, szatellit, kompozit, analóg- és digitális hang kimenet. Van persze USB is, ami szokás szerint mindent olvas: zenék, filmek, fotók. Jelenlegi értesüléseim szerint filmek terén az LG 55LW650S csak a DivX-ekkel boldogul, tehát ne próbáljuk meg lejátszatni rajta az MKV fájljainkat, nem fog sikerülni (talán egy későbbi szofterfrissítés megoldja a problémát).

Ha vezeték nélkül szeretnénk az LG 55LW650S-sel a hálózathoz csatlakozni, semmi baj, mellékelve kapjuk az LG vezeték nélküli adapterét, amit csak be kell dugni az egyik USB-be, és már működik is.

 

LG 55LW650S távvezérlő

 

A távvezérlő jó pontja, hogy végre háttérfényt is kapott, ami gombnyomásra világítja ki a billentyűket. A rossz pont az, hogy a „megszokott” LG távvezérlő, amit szinte minden készülékéhez mellékel (és sajnos nem a legkényelmesebb dizájn). Kerek és négyzet alakú gombok, alul másik készülék vezérléséhez szükséges elemek, középen pedig menünavigátorok. Ha a menüben dolgozunk, a távirányító kicsit előrebillen a súlypontja miatt, így észrevehetően kényelmetlen, mivel folyton új fogást kell rajta keresni. A „Vissza” és „Kilépés” gombokkal vigyázni kell, mert könnyű összetéveszteni őket, aki esetleg másik elrendezést szokott meg. A legnagyobb baj viszont az, hogy a kicsikén nincsen 3D gomb. Ha 3D filmet akarunk nézni, akkor a menüből kell kikolbászolni egy csomó kattintással, hogy mi 3D-re vágyunk. Szerintem az LG tanulhatna saját magától, ugyanis az 570S sorozathoz már egy újabb fajta távirányítót mellékeltek, aminek mondhatni a központi részén helyezkedik el a 3D gomb, és bármilyen program esetén a gomb megnyomása után azonnal felkínálja a 3D átkapcsolást (2D forrásanyag esetén is).

 

LG 55LW650S belülről

 

Nézzük kicsit a belsőséget. Az indítógomb megnyomása után beletelik pár másodpercbe, amíg életre kel a készülék. Egy ekkora televíziót mivel is lehetne tesztelni jobban, mint 3D Blu-ray, és jópár USB-s matériával.

Kezdjük a Blu-ray-jel, méghozzá 3D-ben: Alíz Csodaországban. Tim Burton filmjei színvilágukban és megvalósításukban verhetetlenek, ezért is lett ez választva az LG 55LW650S 3D-s tesztanyagnak. A passzív szemüveg miatt szinte semmi fényerőveszteség nincsen. A színek káprázatosak, a gyors mozgásoknál nincs mosódás (ahogy az LG azt a marketing szlogenében is elmondja). A készülék méretéhez képest közel ültem hozzá, és még így sem történt semmi változás. A passzív szemüvegnek hála nyugodtan fekhettem a tévé előtt oldalt, vagy egészen oldalról is nézhettem a műsort, a kép akkor is egyben volt. A 3D hatásnak az egyik átka viszont éreztette magát (bár ez teljes mértékben készülék-független), az pedig a mélység. Nagyon sok helyen szinte lehetetlen érezni a mélységet. Ennek is megvan a magyarázata. Mivel televíziót nézünk, az egy síkpanel, és a szemünk befókuszál maga elé 1 pontra, vagyis egy síkra. Amint a tévé csinál egy 3D effektet, a szemünknek előrébb és hátrébb kellene fókuszálni ugyanabból a testhelyzetből, ami akárcsak a kamerák- és kamkorderek esetén, időt vesz igénybe. De mivel mozgóképről van szó, ez az idő nem mindig áll rendelkezésre, így a szemünk és az agyunk őrületes munkába kezd, hogy megpróbálja feldolgozni a 3D látványát. Ez az egyik ok, amiért hamar elfáradunk ilyen anyagok nézése közben, illetve emiatt nem tudjuk mindig érzékelni a 3D hatást.

Az eredeti 3D film után az USB-ről kezdtünk el fényképeket, és különböző kiterjesztésű fájlokat nézegetni. Köztük volt A feláldozhatók című film is, 720p felbontású MP4 formátumban. A nyitójelenet egy éjszakai vérfürdő, ami semmiben nem szenvedett hiányt. A mozgások egyben voltak, a fekete igazán fekete volt. Ilyenkor látszik igazán az élvilágítás előnye, és az LCD lap minősége. A 3D bekapcsolása után pedig megelevenedett a kép. Talán meglincselnek, de azt kell mondanom, hogy az eredeti 3D Blu-ray filmhez viszonyítva még több „teret” láttam az MP4-es filmben: fantasztikusan kiszélesedett a tér mind előre, mint pedig hátra.

 

Sajnos hagyományos televízióadással nem volt lehetőségünk kipróbálni, és az idő szűkössége miatt a menüjében sem volt idő alaposan szétnézni, mégis azt kell mondanom, hogy ezek híján is egy kiváló televíziót ismerhettünk meg az LG 55LW650S LED-LCD készülék személyében. Alacsony fogyasztás, igazán sötét feketék, jó képfrissítési idő, mindenféle mosódások nélkül, szupernagy méret. Akinek ez nem lenne elég, az ezek mellett kap egy olyan 2D-3D átkonvertálási funkciót, amivel még nem találkoztam az utóbbi idők letesztelt tévéi között. Ha igazi mozirajongó, akkor minden bizonnyal kíváncsi rá, hogy milyenek is lehetnek a nagy filmkedvencek 3D-ben, és ehhez már meg is találta az igazi mozipartnert.  ( Kiss Márk )

 

Az LG 55LW650S fontosabb jellemzői:

 

Képátló: 55” (139,7 cm)

Felbontás: 1920x1080

Megjelenítés: 2D-3D

Kontraszt: 5’000’000:1

Smart TV-lehetőségek

Súly: 21,7 kg (állvány nélkül)

Méretek: 1298 x 778 x 39,2 mm (állvány nélkül)

Share |
top

A hozzászóláshoz kérjük jelentkezzen be, ha még nem regisztrált a regisztráció linken megteheti!

E-mail

Jelszó

Regisztráció | Elfelejtett jelszó

bottom

 

Hirdetés

 

Szponzorált linkek

Együttműködő partnereink

fejhallgatoszerviz-banner-140-35.pnghifi_station_140x50px_logo.jpgamekka.jpgapartner.jpgatlogo.jpgaudio_note.jpgealogo-145x50.jpglauditeur.jpgneon.jpgsound_m.jpghuman.jpgepson.jpgpanashoppalvolgyisony.Jpgpixel ACnewlogo copy.jpgkontakt 2  logo.jpgAudio_reference-logo-1.jpgMuzix_145x50.jpgAVmax Logo 1_2.jpg

Bose-logo 149x50.jpg

 

Címkefelhő

Anything in here will be replaced on browsers that support the canvas element

Zenészmagazin.hu Sztereomagazin Médiatechnika fotovideo.hu Házimozi.hu 111